A napelemes rendszerek elemei veszélyes hulladéknak minősülnek, ennek tekintetében pedig az újrahasznosítás egyre inkább előtérbe kerül. Annak fényében, hogy a technológia már egyre szélesebb körben kerül alkalmazásra, érdemes már most elkezdeni foglalkozni a probléma megoldásával. A napelemek többségénél (monokristályos, polikristályos) a gyártó által vállalt garancia 25 év, így jelenleg még nagyon kevés hulladék van.
Így a sik-kristályos termékek vagy legalább is a waferek az élettartamuk lejártával is üzemképesek maradnak, mivel az időjárás következtében csak a modul elő- és hátlapja, a beágyazásra használt szigetelőanyag és az elektromos érintkezők mennek tönkre.
A könnyített alumínium keretet és az üvegtáblákat be lehet olvasztani, így újrahasznosítani.
Nem meglepő módon Németországban, Freiburgban nyílt meg az első napelemek újrahasznosító próbaüzem 2004-ben. Már bebizonyosodott, hogy egy szilícium alapú napelemet 96%-ban tudtak beolvasztani. A 600°C-os hőmérsékleten elégetett modulban lévő műanyagok elégnek, így csak az üveg, a fém és a cella félvezető ágai maradnak meg.
Ezek után az üveg és a fém már beolvaszthatóak, majd a cellák felületéről kémiai úton le lehet oldani a réteget, majd pedig ezekből a letisztított félvezető szeletekből új cellák gyárthatóak.
Ezek alapján bizonyított, hogy a napelem rendszerek újrahasznosíthatóak, így a környezetvédelemben is fontos ez az eljárás. Sőt, így a hatalmas „napelem temetők” létrehozására sem lenne szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése